Mielőtt elkezdenénk a hengerrel festeni, takarjuk le a helyiségben az összes olyan felületet, amelyiknek nem szabad a festékkel érintkeznie. A festőhengerek gyors és jó eredményt adnak, viszont nem használhatók igazán precízen. Ezért könnyen összepiszkíthatjuk az ablakkereteket, a padlószegélyeket vagy a sarkoknál a másik falat.
Először körecsettel vigyünk fel egy réteget a helyiség minden sarkában és zugában 2-3 centiméter szélességben. Ide tartoznak a fal-fal, fal-mennyezet átmenetek, és a keretek, szegélyek találkozásai a fallal. Így a hengerrel nem kell egész a sarokig dolgoznunk, és elkerülhetjük a festékfoltokat.
Készítsünk elő egy festékes vödröt egy festéklehúzó ráccsal. Alaposan keverjük össze a festéket. Ehhez használhatunk például egy fúrógépet keverőlapáttal. Eközben a fúrógépet a legkisebb sebességre és alacsony fordulatszámra állítsuk, hogy a festék ne emulgáljon. Ebben az esetben ezer apró légbuborék keletkezik, amelyek gyakorlatilag már nem jönnek ki a festékből.
Nos, elkezdhetjük az első réteget a hengerrel. A legjobb, ha az ablak falánál kezdjük, és utoljára azt a falat festjük be, amelyikre a természetes fény esik. Vezessük a hengert a mennyezettől a padlóig függőlegesen. Először válasszuk ki egy részterületét a falnak.
Az első függőleges csík után keresztirányban – tehát vízszintesen – még egyszer fessük át a felületet. Eközben ne gyakoroljunk túl nagy nyomást. Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, lefesthetjük a következő részterületet a falból.
Szabálytalan felületnél, vagy ha még nem egészen optimális az eredmény, jöhet egy harmadik, átlósan húzott réteg. Rendszerint ehhez nem kell külön festékkel átitatni a hengert.
